Kezdetben, amikor még New Yorkban sem volt használatos a Hip-Hop kifejezés, a 70-es évek elején, a főleg feketék lakta Bronx, Brooklyn és Harlem alkotta konglomerátumban új kultúra született: a graffiti, a rap és a break máig virágzó kultúrája, amelyet csak az Afrika Bambaata által 77-ben alapított Zulu Nation színrelépése óta neveznek összefoglalóan Hip-Hopnak.
A break tánc, és a hozzá tartozó zene a kezdetek óta szervesen összetartoznak, oda-vissza hatások révén alakítva egymást. Az első időkben az erős blues gyökerű (oldschool) funk zenét játszó zenészek, mint James Brown, Chic, Cherilynn vagy a Jackson 5, még saját maguk szervezték a (block) partykat.
Az utcán, téren összegyűltek közül sokan nem csak a színpadon csoportosan előadott, koreografált táncot nézték, hanem egymást is, ellesték a többi szólótáncos mozgását, újfajta táncelemeket képeztek, fejlesztették az új stílust.
A zenében megjelent a ritmikus énekbeszéd a rap, az énekesek egyre több rímet használtak, mint Muhammad Ali az ellenfelei stuffolására és önmaga kamerák előtti dicsőítésére, amivel nagy hatást tett az önjelölt fiatal rapperekre, mint Kurtis Blow, vagy a Sugar Hill Gang, akik magukénak tudhatják a világon az első lemezre vágott rapzenét.
Dj Grandmaster Flash kidolgozta a ma már duplázás néven ismert breakdown mix technikát, akkoriban ugyanis még nem voltak instrumentális ritmuslemezek, a raphez szükséges hangzás előállításához villámgyors kezeire hagyatkozott, lemezjátszóit használta hangszerként. Kétszer rakta fel ugyanazt a funklemezt, végtelenítve a dob és *****us szólót oly módon, hogy amikor az egyik lemezen végetért, újraindította a másikról és mielőtt ott lejárt volna a rövid rész, addigra az első breaket már vissza is tekerte a startpozícióba.